|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 30 találat | lapozás: 1-30 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Buzás László 1990. április 27.Ápr. 27-28-án tartotta első kongresszusát Csíkszeredán a városban létrejött és ott is működő Romániai Magyar Kisgazdapárt. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a gazdasági élet fellendítésének egyetlen útja a privatizáció, a magánvállalkozások fellendítése, a piacgazdálkodás bevezetése. Megválasztották a vezetőséget. Elnök: Buzás László /Csíkszereda/, alelnökök: Orbán Dezső /Kézdivásárhely/, Pál Béla /Marosvásárhely/, Tompos Zsolt /Csíkszentgyörgy/, titkár: Éltes Zoltán. /Kisgazdák Lapja (A Romániai Magyar Kisgazdapárt heti fóruma, Csíkszereda), 4. szám, május/1990. május folyamánBúzás Lászlót Borbély Ernővel együtt bebörtönözték. Szabadulásuk után mindketten a zaklatások után Magyarországra távoztak, de 1989 után mindketten hazatértek. Búzás László a Romániai Magyar Kisgazdapárt kongresszusán az RMDSZ megfigyelőjeként vett részt, majd megválasztották a párt elnökének. Úgy látja, hogy a Kisgazdapártban sok hasznos dolgot lehet kivitelezni. A kongresszuson olyan lelkes közönséggel találkozott, amely befolyásolta abban, hogy elvállalta az elnöki tisztséget. Elsősorban a gazdakörök létrehozásával lehetne a diktatúra alatt tönkretett faluközösségeket régi jogaikba visszahelyezni. A megerősödő gazdakörök érdekképviseletet tudnak majd nyújtani. Létre kell hozni a falu kisipari egységeit is. A nagyhagyományú a Hangya szövetkezetet is újból létre kell hozni. A gazdabank segítené a magánvállalkozókat. A megújuló falu érvényesülési teret biztosítana a fiataloknak. Törvényes, demokratikus jogrend szükséges, hogy mindenki otthon érezhesse magát. /A kötöttségektől mentes gondolkodástól a konkrét cselekvés felé. Beszélgetés Búzás Lászlóval, a Kisgazdapárt elnökével. = Kisgazdák Lapja (a Romániai Magyar Kisgazdapárt heti fóruma, Csíkszereda), máj./1990. július 10.A Romániai Magyar Kisgazdapárt Csíkszeredában nemrég tartott vezetőségi ülést. Memorandumot szerkesztettek és azt eljuttatják a kormányhoz. Igazságos és méltányos az 1947-es státus quo visszaállítása, hangsúlyozzák, a törvénynek ki kell terjedni a kaszálók és erdők rendezésére, ugyanúgy rendezni kell a Csíki Magánjavakat is. Az ülést a Kisgazdapárt elnöke, Búzás László elnök vezette, részt vett Király Károly tiszteletbeli elnök is. Búzás László elnök kitért arra is, hogy az RMDSZ-szel való kapcsolat nem különösebben szoros, ritkán kapnak meghívást az RMDSZ megbeszéléseire. A Kisgazdapárt Borbély Ernő személyében képviselteti magát a parlamentben is. /Béres Katalin: A tehén nálam, a széna a gazdaságnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./1990. szeptember 9.A Romániai Magyar Kisgazdapárt javaslatot terjesztett elő az új földtörvény-tervezet módosítására. Azok a földterületek, amelyek a mezőgazdasági szövetkezetek elhalálozott tagjainak birtokát képezték, a faluközösség tulajdonába menjen át. Azok, akik kilépnek a szövetkezetből, joguk van visszakapni az őket megillető földterületet. Akik földterülethez jutottak, a törvény szerint tíz év után eladhatják, a kisgazdák ezzel szemben azt javasolták, hogy a földterülethez jutottak azonnal, minden megszorítás nélkül értékesíthetik tulajdonukat. A tervezetet a párt nevében benyújtották: Búzás László elnök, Kozma Szilárd, Orbán Dezső, Pál Béla és Tompos Zsolt alelnökök. /A Romániai Magyar Kisgazdapárt javaslatai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./1990. október 10.Az utóbbi időben talán a legmozgékonyabb kisebbségi szervezet lett a Romániai Magyar Kisgazdapárt. Több vezetőségi tagjuk részt vett a Romániai Magyar Gazda Egyesület sepsiszentgyörgyi tanácskozásán. Búzás László, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnöke kifejtette: megállapodtak az RMDSZ-szel: aki a Kisgazdapártba belép, az RMDSZ-nek is tagja marad. Először gazdaköröket alakítottak, nem kisgazda helyi szervezeteket, mert azt tartották fontosabbnak. A Kisgazdapárt kapcsolatot épít ki a testvérpártokkal. A Kisgazdapártnak székháza, vagyona nincs, két irodát bérelnek Csíkszeredában. Lapjuk /Kisgazdák Lapja/ megjelenését felfüggesztették, mert anyagilag nem tudják fenntartani. Eddig 19 szám jelent meg. Búzás László bízott benne, hogy a párt meg fog erősödni és új pártok is fognak alakulni. /B. Kovács András: Beszélgetés Búzás Lászlóval, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./1990. november 24.Az amerikai Kongresszus Emberjogi Bizottságának tagja, Tom Lantos szenátor Romániába látogatott és részt vett Kolozsváron a Hungarian Human Rights Foundation /HHRF/ - Magyar Emberi Jogi Alapítvány bemutatkozásán a Magyar Színházban. Szőcs Géza szenátor, az RMDSZ főtitkára üdvözölte a vendégeket. A HHRF elnöke, Hámos László beszélt munkájukról: 1976-1987 között 24 alkalommal fordultak az amerikai Kongresszushoz emberi jogi kérdésekben. Többek között 1982-ben angolul kinyomtatták a Szőcs Géza és társai szerkesztette Ellenpontok című szamizdatot. Alapítványuk célja a kisebbségellenes diszkrimináció megszüntetése, a kisebbségi emberi jogoknak, kulturális autonómiának biztosítása és a nemzetközi közvélemény megbízható információkkal való ellátása. A találkozón meghirdették a Bolyai Egyetem céljait szolgáló nemzetközi gyűjtés megindítását. A HHRF kitüntetést nyújtott át a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért Szőcs Gézának, az RMDSZ főtitkárának, Borbély Ernő parlamenti képviselőnek, Buzás Lászlónak, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnökének és Páll Béla nyugdíjas tanárnak. Szervezési hiba vagy félreértés miatt Kelemen Attila állatorvos nem kapott kitüntetést, pedig néhány napja még rajta volt a listán. Kelemen Attilát is üldözte a Securitate, ezért el kellett hagynia az országot. Romániába ment, de az 1989-es változások után hazatért Erdélybe. /Román János: A Magyar Emberi Jogok Alapítvány ? Erdélyért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./1992. március 3.Buzás László, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnöke Magyarországon járva nyilatkozott. Elmondta, hogy a neokommunista és nacionalista pártok arra törekszenek, hogy zavart keltsenek a nemzetiségek között. Még soha nem szították ilyen intenzíven a gyűlöletet a magyar és román nép között. Ilyen módon az a harc, amelyet az erdélyi magyarság folytat a nemzeti kisebbségekért, teljesen meddő és eredménytelen. Csak egyetlen remény lehet számára, ha gazdaságilag megerősödik. /Szegények a székelyek. = Pesti Hírlap, márc. 3./1995. december 3.Lábody László, a HTMH elnöke nov. 29-én Marosvásárhelyen felkereste Sütő András írót, akivel a romániai magyarság megmaradási esélyeiről folytatott megbeszélést, majd találkozott az RMDSZ megyei vezetőivel és értelmiségiekkel, érdeklődőkkel. Nov. 30-án Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán találkoztak a területi RMDSZ képviselőivel, dec. 1-jén Sepsiszentgyörgyön, Illyefalván jártak, ahol megtekintették a Keresztény Ifjúsági Központot, este Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége tagjaival találkoztak. Dec. 2-án Besztercén jártak, majd Kolozsváron a Kolozs megyei RMDSZ-vezetőkkel tartottak megbeszélést, ezután Lábody László sajtóértekezleten összegezte körútjának tapasztalatait. Az RMDSZ híven tolmácsolja a magyar társadalom problémáit, állapította meg. Iliescu megbékélési javaslata már szerepelt a múlt évi magyar kormányprogramban, úgy vélekedett, hogy sajátos magyar-román modellt kell kidolgozni. Érthetetlennek nevezte, hogy diáktüntetések hatására módosították a tanügyi törvényt, ugyanakkor halogatják az RMDSZ félmillió aláírással támogatott kisebbségi oktatási törvénytervezetének napirendre tűzését. Dec. 3-án Nagyváradra, útjának utolsó állomására érkezett Lábody László, találkozott az RMDSZ Bihar megyei vezetőivel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 4., 674. sz./ Lábody László Csíkszeredában kijelentette, hogy a megbékélésről szóló tárgyalások során figyelembe kell venni az erdélyi magyarság sérelmeit. Az alapszerződésről szóló tárgyalásokon éppen a nemzeti kisebbségek kérdésében van véleményeltérés, Románia ugyanis nem kívánja biztosítani a romániai magyarok által igényelt jogokat. Búzás László, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének alelnöke leszögezte: Székelyföldön mind a gazdasági együttműködés, mind az autonómia ügyében konkrét segítséget várnak a magyar kormánytól. /Új Magyarország, dec. 2./ Lábody László "megfeddte mind romániai magyar közösséget, mind a politikai elitet, amiért nem él bennük kellő büszkeség az idáig elért eredmények miatt." Szerinte az ideális jövő: demokratikus, gazdag Romániában autonóm magyar közösség. Az államtitkár szerint a többséget kell meggyőzni a követelések helyénvalóságáról. Lábody László adatokkal bizonyította, hogy a támogatás mértéke meghaladja az előző években nyújtott támogatások szintjét. A III. Magyar Református Világtalálkozó erdélyi rendezésével kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta: illő lett volna először a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek megkérdezni a magyar kormányt, egyébként támogatni fogják a találkozót. - Az erdélyi magyarság "vert seregnek" érzi magát, jelentette ki az államtitkár, olvasható Simon Judit beszámolójában. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 6./ "Hidegfejű gondolkodásra, cselekvésre van itt szükség, jól elgondolt stratégiára" - mondta az államtitkár Marosvásárhelyen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./1996. április 30.Csíkszeredában ápr. 30-án hajnalig tartott a vita arról, hogy ki legyen az RMDSZ polgármester-jelöltje. Először holtversenyben Buzás Lászlót és dr. Csedő Csaba jelenlegi polgármestert jelölték , végül Buzás László lett az RMDSZ jelöltje. Buzás László közgazdász, 1983. febr. 28-án államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták, a vád az volt, hogy az előzőleg letartóztatott Borbély Ernővel együtt kisebbségi jogvédelmi szerveztet akartak létrehozni. Buzás 1987. febr. 25-én szabadult, majd 1989-ben - Borbély Ernőt követve - Magyarországra települt. Mindketten 1990 tavaszán tértek vissza. A városban más magyar jelöltek is vannak: Rákosi Zoltán a Tömörülés Csíkszeredáért jelöltje. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./1996. május 1.Az RMDSZ a júniusi helyhatósági választásokra Románia 16 megyéjében 254 polgármester-jelöltet, 257 alpolgármester-jelöltet, 6412 helyi tanácsos-jelöltet és 594 megyei tanácsos-jelöltet indít, közölték az RMDSZ vezetőinek bukaresti sajtóértekezletükön. Az RMDSZ az 1992. évi helyzettől eltérően, amikor a Demokratikus Konvenció pártjaival szövetségben indult a helyhatósági választásokon, idén nem tagja semmilyen országos szövetségnek, de helyi szervezetei továbbra is nyitottak elsősorban a demokratikus ellenzék pártjaival való együttműködésre. Csak a három magyarellenes programot hirdető szélsőséges párttal utasítja el eleve az RMDSZ a helyi összefogás lehetőségét. Az RMDSZ az eddigi polgármestert jelölte Sepsiszentgyörgyön Albert Álmos, Székelyudvarhelyen Ferenczy Ferenc, Gyergyószentmiklóson Dézsi Zoltán személyében, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen viszont új jelöltje Buzás László, illetve Fodor Imre. Saját jelöltje indul továbbá Szatmáron Riedl Rudolf, Besztercén Bot Katalin, Brassóban Török Ernő, valamint Nagyváradon Csapó József és Aradon Hosszú Zoltán szenátorok személyében. /Az RMDSZ helyhatósági kampánya. Bukaresti sajtóértekezlet. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./1996. május 7.Csíkszeredában a polgármesteri címért hatan indulnak, Buzás László az RMDSZ jelöltje a kormánypárté Bogdan Iulia, függetlenként dr. Csedő Csaba /jelenlegi polgármester/, Rákosi Zoltán és György Béla Zsolt. A legtöbb támogatóval dr. Csedő Csaba jelentkezett /1332/, őt követi Rákosi Zoltán /1183/ és György Béla Zsolt /364/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./1996. június 6.Csíkszeredában 1992-ben a lakosság 75 százaléka ment el szavazni, most viszont csak az 57,3 százaléka. A választás első fordulójának eredménye szerint Csíkszeredában a sorrend: dr. Csedő Csaba független jelölt /39,03 %/, Rákosi Zoltán független jelölt /27,99 %/, Buzás László, az RMDSZ jelöltje /18,78 %/, Bogdan Júlia kormánypárti jelölt /7,14 %/, György Béla Zsolt független jelölt /5,59 %6, Bíró Imre ifjúliberális jelölt /1,48 %/. Dr. Csedő Csaba jelezte, hogy nem ért egyet az RMDSZ jelöltkiválasztási módszereivel, de maradéktalanul felvállalja az RMDSZ elveit.Tusnádfürdőn szintén két független előzte meg az RMDSZ jelöltjét, Balánbányán pedig - az alacsony részvételi arány miatt - megismétlik a választást. Csíkszeredában az RMDSZ tanácsosi listája viszont megkapta a szükséges támogatást. /11 314 szavazat/, így 13 tagot juttat be a 21 tagú városi tanácsba. Függetlenként Borsodi Zoltán, Benkő Sándor és dr. Szatmári Sebestyén szintén bekerült. Arad megyében elsöprő győzelmet arattak az ellenzéki pártok, az RMDSZ a negyedik a megyében a magyarság 30 %-ának a szavazástól távolmaradása ellenére. Besztercén 1992-höz képest fele annyi magyar ment el szavazni, ezért csupán egy tanácsosi helye lesz a város magyarságának, holott összefogással három helyet szerezhettek volna. Gyergyószentmiklóson jó eredmény született, az eddigi polgármestert, György Gábort újraválasztották, a 15 tagú tanácsból 14 az RMDSZ jelöltje, egy a Roma Párté. Gyergyócsomafalván újraválasztották az eddigi, függetlenként induló Borsos Zsigmondot, a tanácsba az RMDSZ három, a függetlenként induló magyarok 9, a romák egy helyet szereztek. Gyergyószárhegyen a független Len Emil lett a polgármester, Gyergyóalfaluban újra Ilyés Béla Károly /RMDSZ/ a polgármester, a tanács összetétele: 14 RMDSZ-tag, egy roma párti, Gyergyóújfaluban ugyanez az arány. Gyergyóditróban a 4600 szavazóból az RMDSZ jelöltjére mindössze 967-en szavaztak, itt lesz második forduló. Az RMDSZ jelölte győzött Háromszék sok településén /Sepsiszentgyörgy, Barót, Kovászna, Bodok, Vargyas, Zágon, stb./, a megyének minimálisan 25 RMDSZ-polgármestere van. Nagyváradon Csapó I. József lett az első az első fordulóban /24 %/, Mihai Studza /23 %, Demokratikus Konvenció/, Petru Filip /20,5 %, jelenlegi polgármester, Demokrata Párt/. Érmihályfalván és Nagyszalontán az RMDSZ-jelölt győzött, Bihar megyében további 11 községben RMDSZ-es a polgármester. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./1996. június 18.Dr. Csedő Csaba független jelöltet választották meg Csíkszereda polgármesterének, a második fordulóban 78 %-ot kapott, Buzás László, az RMDSZ jelöltje pedig 22 %-ot. Nem volt sikeres az RMDSZ kampány. A városban érlelődik az a gondolat, hogy az RMDSZ-t alulról, hiteles vezetőkkel kell újjáépíteni, írta Székedi Ferenc. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./1997. február 14.Évi beszámoló közgyűlést tartott a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának /VET/ csíkszéki szervezete. Búzás László a szervezet tevékenységének legjelentősebb mozzanataként emelte ki a VET nagycsaládos cselekvési programjába való bekapcsolódást. Megkezdték a nagycsaládosok felmérését, ebben segítenek az egyházak. Létrehozták a nagycsaládos alapot, amelynek pénzforrásai a tagdíjakból és az adományokból állnak. A csíki szervezet közvetítette az amerikai magyar családok segítségét csíki nagycsaládoknak. /Számvetés a VET csíkszéki szervezeténél. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./1998. december 11.A Romániai Magyar Szó beszámolt arról, hogy az Erdélyi Naplóban sorozat indult A Securitate és a magyarok címmel. A sorozat anyagának átvétele előtt Gyarmath János főszerkesztő vezércikkében visszautasította a sorozatban napvilágot látó állításokat, szerinte ez csak az Erdélyi Napló közreadóinak üzenete, akiket zavar az RMDSZ egysége. A sorozatot dr. Balogh Júlia tette közzé, akit 1994-ben felkeresett Péter Ferenc volt szekus lehallgató és előadta értesüléseit. Gyarmath összegezésében a volt lehallgató szerint jó fiúk, akiket nem tudtak beszervezni és akiket lehallgattak: Fazekas János, Király Károly és Király István, Albert Antal, Blénesi Ernő, Sütő András, Hegyi István, Katona Ádám, Fodor Sándor, Hajdu Gábor, Borbély Imre, Gergely István, Borbély Ernő, Búzás László, Bíró Kata. /Gyarmath János: Ezt is megértük! - A Securitate és a magyarok. = /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./ A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1., 8./1999. október 11.Erdélyi kitüntetettje is volt az Amerikai Magyarok Szövetsége által alapított Magyar Becsületrendnek. A Becsületrend ezüst érmét az amerikai magyarság jeles személyiségei mellett, 50 olyan amerikai anya vehette át, aki gyermekét megtanította szülei anyanyelvére, azaz magyarul. A szervezők úgy gondolták, hogy idén, az Amerikai Magyar Nemzetgyűlés összehívásának 70. évfordulóján nem amerikai magyarokat is kitüntetnek. Így lett a becsületrend kitüntetettje - Kovács László felvidéki római katolikus esperes, Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke, Buzás László, a VET csíki szervezetének elnöke és Sógor Csaba református lelkész Erdélyből. Nem amerikai kitüntetett továbbá Würst Erzsébet asszony, a MVSZ bécsi képviselője, Zabolai Csekme Éva és Baghy Lajos Svájcból, valamint Eőody Csaba Argentínából. A rendezvény díszvendégei és előadói között volt Martonyi János külügyminiszter, Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet és Hilbert Tamás, az Amerikai Magyar Nemzetgyűlés elnöke. /(Oláh-Gál Elvira): Kitüntetettek az Amerikai Magyar Nemzetgyűlésen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./2000. április 11.Élelmiszerkémiai és környezetvédelmi szakokkal indulna Csíkszeredában a Székelyföldi Egyetem Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara, hangzott el április 10-én a szakértői egyeztetésen Csíkszeredában, Hargita megye székhelyén. A sajtótájékoztatón Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke, dr. Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere, György Antal, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese, Búzás László és dr. Bíró Dénes, a VET Csík Széki szervezetének vezetői ismertették az előkészületet és a megvalósíthatósági tervezetet. A szakmai előkészületeket a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Vegyészeti Tanszékének professzorai, dr. Almási Miklós és dr. Zsakó János, valamint Gálffy Nándor, a Csíkszeredai Burgonyakutató és Kísérleti Intézet vezetője segítik. Az egyetemalapításban és az akkreditálás folyamatában jelentős szereppel bír az a 60.000 kötetes vegyészeti könyvtár, amelyet a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) szállított Csíkszeredába. A kezdeményezők az egyházi alapítású erdélyi egyetem felügyeletét ellátó Sapientia Alapítványhoz fordulnak. /Székelyföldi Egyetem. Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Csíkszeredában? = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), ápr. 11./2000. október 6.A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának kezdeményezéseként a magyar nagycsaládok támogatására 1999-ben létrejött a Reményforrásnak elnevezett program. A millennium évében e program keretében 13 nagycsaládos ház építését tervezték, jelképesen a tizenhárom aradi vértanú emlékére és meghatározó időpontként a magyar nép gyásznapját, október 6-át választották. Az alapkő letételére 1999. október 6-án került sor és 2000. október 6-án a ház átadását tervezték. Egy esztendő alatt Madéfalván nem tudták megszerezni az építkezési engedélyt, mert a falu település-rendezési terve hiányzik. /(Buzás László, a VET csíkszéki elnöke): Közlemény a Reményforrás-házakról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./2001. március 29.Az Önkéntes és Tartalékos Katonák Országos Szövetsége (ÖTKOSZ) márc. 24-én osztotta ki a Béri Balogh Ádám díjat. A millenniumi évben tizenhét személy kapta meg a kitüntetést. Az erdélyi díjazottak között volt: Búzás László, Borbély Ernő, Bíró Katalin, Gergely István plébános Csíkszeredából és Király Károly Sepsiszentgyörgyről. A díj azoknak jár, akik elkötelezettek a magyar nép ügye iránt, és volt olyan olyan esemény életükben, amikor a magyarság nyílt vállalása hátrányt jelentett számukra. /(Daczó Dénes): Béri Balogh Ádám díjas több csíkszeredai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./2004. október 13.Okt. 12-én Csíkszeredában bemutatták a Ceausescu-éra politikai elítéltje, Búzás László A Szekuritate karmai között /Státus Kiadó, Csíkszereda/című memoárkötetét. /Búzás László könyvbemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./2005. július 22.Birtók József, a csíkszeredai Státus Könyvkiadó igazgatója újságolta: eljutottak a századik könyvig. A Státus tíz évvel ezelőtt Ferencz Imre Gyalogszekér című verseskönyvével indult. Birtók József 1980-ban kezdett dolgozni a Hargita szerkesztőségében. 1983 augusztusában a Mikes honismereti kerékpártúra vezetőjeként nacionalista bűnökkel gyanúsították, ezért egy vállalathoz helyeztek át, esztergályosnak. Itt dolgozott 1990-ig, azután a Romániai Magyar Szó munkatársa lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán szerzett diplomát. Azért választotta a vallásszociológiát, mert meggyőződése, hogy szükség van a hit és a társadalom összefüggéseit értő (szak)emberekre. Bitrók 1995 őszén megvált a Romániai Magyar Szótól és a Szövetség, az RMDSZ folyóirata főszerkesztője lett, majd az 1996-os választások után megvált a laptól. 1997–98-ban a Pro Democratia Egyesületnél dolgozott. 1999-ben döntött úgy, hogy megpróbál megélni a könyvkiadásból. Addig a Státus Kiadó tulajdonképpen egy számítógépet jelentett az íróasztalán. 1999-ben megvették az első nyomdagépet és elkészült 11 saját kiadványuk. Közte olyanok, mint a nagysikerű Kuláksors, Vincze Gábor: Illúziók és csalódások, Garda Dezső: Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban vagy a Gegő Elek-reprint a Moldvai magyarokról. Bérmunkában, másoknak is készítettek kiadványokat Kolozsvárról, Brassóból, Szegedről, Budapestről, Bécsből, Stockholmból és Németországból. A kiadó lassan csíkszeredai értelmiségi műhely lett. Ebbe a műhelybe beletartozik a szegedi Vincze Gábor, a szatmári Bura László, a Linzben élő Vencser László, a csíki-bécsi-budapesti jezsuita András Imre, a már budapesti Beke György vagy Kalmár János, a kolozsvári András Szilárd által vezetett matematikus-csoport, továbbá Garda Dezső képviselő. A kiadó célja az igényesen és tudományos megalapozással megírt művek megjelentetése. Első sorozatuk 1997-ben indult, éppen a Hargita Népe segítségével. A Történetek a fogságból című gyűjtemény indította a Szemtanú könyvek című sorozatukat. Itt jelent meg a Kuláksors is. Boros Ernő faluról falura bejárta Szatmár településeit, s dokumentarista igényességgel 700 oldalban rögzítette a svábok emlékezéseit a „málenkij robot”-ra Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj címmel. Buzás László könyve, A szekuritáté karmai között című emlékezése iránt egy év alatt nem csökkent az érdeklődés. Fontos szerepet kapnak kiadványaik között a reprintek. A csíksomlyói ferences kolostor kincsei című sorozatuk létrejöttében a legtöbbet Muckenhaupt Erzsébetnek köszönhetik. Gregorius Coelius Pannonius magyarázatai Szent Ágoston regulájához latinul és magyarul 1537-ben jelentek meg Velencében. A XIX. században egy példányt ismertek a világon, a XX. században azt hitték, elveszett. Reprint kiadását a világ minden részéről keresik. Restitutio sorozatukban vannak reprintek (pl. Veszely–Imets–Kovács: Utazás Moldva–Oláhhonban – 1868), de feldolgozások is (pl. Erdélyi Iskola – laptörténet, antológia, repertórium). A Státus-tanulmányok sorozat első kötete Vécsey Károly Magyarok és nem-magyarok Romániában című tanulmánykötete volt. Demográfiai, statisztikai, szociológiai tanulmányokat tartalmaz. Halála előtt egy hónappal tudták átnyújtani a kötetet az idős marosvásárhelyi akadémiai kutatónak. Hamarosan minden könyvüknek elkészítik a digitális változatát is. Szegedi munkatársuk, Vincze Gábor történész kétévente egy-egy új forráskiadással jelentkezik. A Státus Kiadó eddigi száz könyvéből mindössze 12 készült magyarországi támogatással (is). /Ferencz Imre: A Státus száz könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./2005. október 22.Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 49. évfordulóján Romániában is több helyszínen tartanak emlékünnepséget. Csíkszeredában a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és a Németh Géza Egyesület megemlékezéssel egybekötött koszorúzási ünnepséget tart október 23-án. Székelyudvarhelyen a Ferenc-rendi templom melletti volt politikai foglyok emlékművénél koszorúznak, délután bemutatják Buzás László A szekuritáté karmai közt című könyvét. Gyergyószentmiklóson a kommunizmus áldozatai emlékmű előtt beszédet mond a szervező Volt Politikai Foglyok Gyergyói Szervezete nevében az 1956-os vitézi rend erdélyi kapitánya, Salamon László, továbbá dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő és Pap József polgármester. /Ötvenhatos megemlékezések. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./2005. november 15.A magyar nemzet története során sokat szenvedett, de veszíteni talán a huszadik században veszített a legtöbbet. A trianoni dráma következtében megjelent az anyaország és a határon kívüli magyarok fogalma. A különböző szomszédos államok politikája kialakított egy magyarellenes stratégiát és politikát, amelynek következtében a magyar nép a megaláztatás, a nélkülözés és a szenvedés alanyává vált. Az anyaországi vezetők a határon túli magyarok ellen kampányolnak és cselekszenek. Ennek bizonyítására elegendő 2004. december 5-ét említeni. Nemzetstratégia kidolgozása szükséges. Más kell hogy legyen az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, a felvidéki, a burgenlandi és a szórvány magyarság nemzetstratégiája. E sajátos nemzetstratégiáknak be kellene épülniük az anyaország nemzetstratégiájába. A cikkíró elítélte, hogy a Fidesz is megszavazta, hogy javasolja Románia EU-felvételét. Az erdélyi magyarság nem támaszkodhat az RMDSZ-re sem. Az RMDSZ vezetői összefonódtak a román gazdasági és politikai hatalommal. Az RMDSZ-nek nincs kialakult erős ellenzéke. A Magyar Polgári Szövetségnek nincs tömegalapja. Ki foglalkozik tehát velünk, erdélyi magyarokkal? Sajnos senki, írta Buzás László. /Buzás László: Magyar jövőnkről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./2006. december 20.Salat Levente politológus, egyetemi tanár irányításával magyar történészekből álló kutatócsoport is részt vett a kommunizmus bűncselekményeit és visszaéléseit vizsgáló elnöki bizottságban. A mintegy 660 oldalas jelentésben 22 oldal jutott a romániai magyar közösség számára, a tanulmány viszonylag tömör formában foglalja össze az 1945 és 1989 közötti történéseket. A kisebbségi fejezet kitér, többek között, a Bolyai Egyetem felszámolására, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit, az 1956-os események romániai következményeit és az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó-kérdésről. Salat Levente nagy eredménynek tartja, hogy a jelentés elkészült. Szintén fontos fejlemény, hogy azt az államfő elfogadta, és a jelentést a román állam hivatalos dokumentumává nyilvánította. Nem az ideológiát magát kell elítélni, hiszen fölötte már ítélkezett a történelem azáltal, hogy a kommunista eszmékre alapozott politikai rendszerek sorra összeomlottak. Ugyanakkor nem mondható ki ítélet azon jóhiszemű emberek felett sem, akik annak idején hittek ebben az ideológiában. Nem lehet elítélni azokat a párttagokat sem, akiknek a számlájára semmiféle bűnt nem írható. Amit el lehet ítélni, az maga a politikai rendszer, illetve azok a szervek, amelyek a diktatúrát fenntartották – a Román Kommunista Párt legfőbb vezetése és a Szekuritáté –, valamint a politikai elit, amely minden legitimitást nélkülözve uralta a társadalmat. A munka során az igazán fontos, dokumentumokhoz nem tudtak hozzáférni, például a Statisztikai Hivatal, vagy a Párttörténeti Intézet levéltárához. Nem sikerült képet alkotniuk a legfelsőbb pártvezetés döntéshozatali mechanizmusairól az 1980-as években, és a Szekuritáté iratanyagába csak korlátozott körülmények között tudtak betekinteni. Nem maradt idő azoknak a dokumentumoknak az alapos feldolgozására, amelyekhez hozzá lehetett férni. Ezért nem tekintik a munkát lezártnak. A Tismaneanu-jelentést várhatóan egy éven belül nyomdai kiadásra előkészítik, valószínű, hogy az újdonságok legalább függelék formájában bekerülnek majd a kiadandó munkába. A munkaközösség tagjaival majd számba veszik a romániai kommunizmus magyar kisebbség szempontjából érdekesebb aspektusait, és ezeket feldolgozzák. A magyarságról szóló fejezet látványos újdonságokat nem hozott. A jelentésnek köszönhetően a román közvélemény könnyebben és jobban megértheti majd, hogy honnan erednek azok a célok, amelyeket az erdélyi magyarság újra és újra kitűz maga elé. Vladimir Tismaneanu kérte fel Salat Leventét, hogy vegyen részt a bizottságban. Salat nem történész, csak azzal a feltétellel vállalta el a munkát, ha létrehozhat egy történészekből álló kutatócsoportot. Ezt a feltételt Tismanenau elfogadta, és Salat hat fiatalt keresett meg, akik elfogadták a meghívást: Novák Csaba Zoltán, a Nicolae Iorga Intézet munkatársa, Olti Ágoston, az ELTE doktorandusza, Stefano Bottoni, a bolognai egyetem oktatója, Nagy-Mihály Zoltán, az EME munkatársa, Lázok Klára, a Sapientia Egyetem oktatója és László Márton, a Teleki Téka munkatársa. Első körben mind a hatukat elfogadták, a levéltári akkreditáció előkészítésekor azonban kiderült, hogy csak három személy számára tudják biztosítani a belépőket. Így a hat kutatóból önkéntes alapon végül Novák Zoltán, Stefano Bottoni és Olti Ágoston voltak azok, akik a levéltározást, illetve az ezzel együtt járó huzamosabb bukaresti tartózkodást vállalták. A másik három kolléga a helyi levéltárakban kutatott. Az államfő tisztelettel adózott Márton Áron püspök emléke előtt, továbbá azon disszidensek előtt is, akik bátor kiállással vállalták a rendszerrel való szembefordulás kockázatait. Itt több román ellenálló között Barabás Ferenc, Barabás Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Búzás László, Cs. Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv és Tőkés László neve szerepel. A bizottság semmiképpen sem vádiratot próbál elkészíteni. Basescu elnök joggal gondolta azt, hogy szükség van erre a szimbolikus gesztusra az EU-s csatlakozás előtt. Az erdélyi magyarságról szóló rész összefoglalja azokat a fontosabb adottságokat, amelyek a romániai magyar közösséget 1944 őszén jellemezték. A politikai szervezettség tekintetében az erdélyi magyarságra belső pluralizmus volt jellemző, amely a közösség egészét teljes értékű párhuzamos társadalom rangjára emelte. A kommunista párt egyeduralma, illetve az azzal együttműködő kisebbségi szervezetek és vezetők ténykedése ezeknek a pozícióknak az elvesztését eredményezték, továbbá a kisebbségi társadalom és intézményrendszer fokozatos leépülését. A kisebbségi fejezet kitér ezen kívül a Bolyai Egyetem felszámolásának a kérdésére, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit és következményeit, az 1956-os események romániai következményeit, illetve az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó kérdésről. /Papp Annamária: Beszélgetés Salat Levente politológussal, a Tismanenau-bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2007. január 23.December 18-a nevezetes napként került be Románia történelmébe. Traian Basescu államelnök példátlan cirkusz közepette jelentést olvasott fel. A jelentés összegezte mindazokat a gaztetteket, amelyeket a Román Kommunista Párt vezetői és az őket kiszolgáló Szekuritáte emberei elkövettek – egészen 1989 végéig. Az Evenimentul Zilei című román napilap december 19-i száma mint a kommunista rendszer áldozatait az erdélyi magyarok közül is megemlíti az alábbi személyeket: Tőkés László, Cs. Gyímesi Éva, Szőcs Géza, Molnár Gusztáv, Barabás Ferenc, Barabás-Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Buzás László. A lap által közölt lista nem teljes, mert még voltak magyarok, akiket nem említettek. /Buzás László, Csíkszereda: Voltunk mi is... = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./2010. június 14.Búcsúzunk Buzás Lászlótól2010. június 9-én elhunyt Buzás László, a romániai kommunista-ellenes harc egyik meghatározó alakja. Buzás László 1942. június 29-én született a Hargita megyei Csicsóban. Miután Marosvásárhelyt mezőgazdasági gépészeti szakképesítést szerzett és érettségizett, 1979-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakán végzett. Mint osztályvezető közgazdász, a Csíkszeredai Építkezési Vállalatnál, majd a Csíkszeredai Traktorgyárnál dolgozott. 1982. november 22-én elkezdődött meghurcoltatása, mely 1983. február 26-i letartóztatásával végződött. Azzal vádolták meg, hogy két „bűntársával” együtt – Borbély Ernő és Biró Katalin – merényletet készített elő Nicolae Ceauşescu román elnök, a Román Kommunista Párt főtitkára ellen. Több mint egy éves megfigyelés és meghurcolás után végül 1983-ban hat évre elítélték hazaárulás vádjával. Romániából kicsempészett információk szerint Buzást kegyetlenül megkínozták, körmeit több alkalommal is kitépték. „Államellenes tettei” kihatottak családjára is, ugyanis bátyját, Buzás Balázst arra hivatkozva mondatták le Csíkszereda polgármesteri tisztségéből, hogy László testvére „olyan dolgokról fantáziált, amelyek soha nem válnak valóra”. Egy 1984-es kegyelmi rendelet büntetését harmadolta, minek következtében, négy év letöltése után, 1987. február 25-én szabadult. A Szekuritáté folytonos zaklatásai miatt 1989 végén Magyarországra települt át, majd 1990 márciusában visszatért Romániába, ahol megalapította a Romániai Magyar Kisgazdapártot, amelyet elnökként vezetett. A ’90-es években volt az RMDSZ Hargita megyei szervezetének elnöke, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának alapító tagja, Csíkszéki Szervezetének pedig elnöke volt. 2005-ben kiadott könyve, A Securitate karmai között világszerte ismertté tette őt. Döntéshozók előtt a meghurcoltak ügye A HHRF számos alkalommal felhívta az amerikai döntéshozók figyelmét az etnikai és politikai alapon meghurcolt baráti társaság helyzetére, ügyük éveken keresztül bekerült abba a tanúvallomásba, amelyet Alapítványunk a washingtoni Kongresszus előtt tett a Romániának megítélt legnagyobb vámkedvezmény megvonása érdekében. Szoros szövetségesünk, az azóta szintén elhunyt Lantos Tamás kongresszusi képviselő is több alkalommal tette szóvá Buzás fogva tartását. Egy 1984. február 20-i levelében arra szólította fel George P. Schutz amerikai külügyminisztert, hogy a soron következő Amerikai–Román Emberjogi Kerekasztal ülésén kérjen magyarázatot Borbély Ernő, Buzás László és Visky Árpád sepsiszentgyörgyi színész fogva tartásáért. Emberi Jogi Kitüntetésben részesült 1990. november 24-én a Kolozsvári Magyar Színházban a HHRF Emberi Jogi Kitüntetésben részesítette Buzás Lászlót „a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért, közösségéért való ragaszkodásáért, lelkiismeretes és kitartó szolgálatáért”. Buzás mellett a HHRF elismerését átvehette még Szőcs Géza költő, szenátor, az RMDSZ akkori főtitkára, sorstára Borbély Ernő RMDSZ-es képviselő és Páll Béla nyugalmazott matematika tanár. A kitüntetéseket a fentebb említett szövetségesünk, Lantos Tamás kongresszusi képviselő adta át „annak a négy embernek, akik felismertek egy történelmi pillanatot, a közösségükért és egy demokratikus folyamat megindításáért egyéni áldozatot hoztak”. hhrf.org 2011. december 21.Elhunyt Borbély ErnőCsíkszeredában december 20-ára virradóra elhunyt Borbély Ernő, Székelyföld egyik legjelesebb emberi jogi harcosa. Borbély Ernő Nagytusnádon töltötte gyerekkorát, Sepsiszentgyörgyön járt a középiskolába, majd filozófia szakot végzett a kolozsvári tudományegyetemen. Ezután Csíkszeredában tanított. A Ceausescu-diktatúra ellen szervezkedett társaival, Buzás Lászlóval és Bíró Katalinnal. 1982 őszén mindhármukat letartóztatták, és államellenes összeesküvés vádjával elítélték őket. Öt év múlva szabadult a börtönből, és kitelepedett Magyarországra. A rendszer összeomlása után hazatelepedett, és 1990-ben parlamenti képviselővé választották. Mandátuma leteltével az RMDSZ csíki szervezetének elnöke lett. 2008-ban nyilvánosan kilépett az RMDSZ-ből az autonómia-törekvések feladása miatt. Egy hónappal ezelőtt Schmitt Pál köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntette ki Borbély Ernőt. A kitüntetést Németh Zsolt államtitkár betegágyánál adta át. Borbély Ernő egy évvel harcostársa Buzás László, a Magyarok Világszövetsége felügyelő bizottsági tagja után távozik az élők sorából. Mindkettőjük halálát rákos megbetegedés okozta. Borbély Ernő temetésére csütörtökön, december 22-én kerül sor. MVSZ Sajtószolgálat MVSZ 2011. december 31.Szőcs Géza: Búcsú egy bajtárstólKarácsonykor, nagyjából akkor, mint Havel elnököt, Borbély Ernőt is eltemették. A 20 fokos csíkszeredai hidegben a sír körül álló barátai és tisztelői tudták, hogy akit végtisztességben részesítenek, az erdélyi magyar ellenállás – divatos jelzővel élve – emblematikus alakjától búcsúznak. Borbély Ernő sorsléptéke nem a Havelé volt, de – ha szabad cinikus keserűséggel fogalmaznunk – lényegesen szerényebb politikai életművéért lényegesen többet szenvedett (és lényegesen kevesebb jóvátételben részesült), mint a csehszlovák, majd cseh államelnökké emelkedett prágai kolléga. Igen, a nyolcvanas években kollégáknak számítottak, ők alkották Kelet-Európa morális felsőházát, a gdanski hegesztőtől a csíkszeredai filozófia-tanáron át addig a bukaresti mérnökig, aki teleröpcézte a román fóvárost Ceauşescu-ellenes kiáltványaival. Ez utóbbit történetesen Radu Filipescunak hívták, és ma ugyanolyan keveset emlegetjük, mint Borbély Ernőt. Kettejüknek egyébként volt alkalma közelről megismerkedniük és barátságot kötniük a nagyenyedi börtönben – nemcsak egymással, hanem a román ellenállók közül igen sokakkal. Ott a börtönben eltöprenghettek azon, vajon ha megtalálták volna egymást még odakint, szabadlábon, akkor eredményesebb lett volna-e a nyolcvanas évek körülményei közt valószínűtlen bátorságuk és kockázatvállalásuk, ha összeadódtak volna ezek az imponálóan elszánt, de egymástól elszigetelt rendszerkritikus akciók. Ha össze tudott volna adódni mindaz, amit (felforgatás, hazaárulás, államellenes összeesküvés, szubverzív tevékenység vádjával megbélyegezve) oly kegyetlenül megtorolt a diktátor titkosrendőrsége, amely lényegében román igazságszolgáltatásként is működött, hiszen lényegét tekintve azonos volt vele. A helyzet ugyanolyan abszurd volt, mint amilyen képtelen a szóhasználat – "igazság"szolgáltatás – hogy micsoda? Méghogy igazság?! Még ma is felforr az ember vére és ökölbe szorul a keze, miközben magában így mormog: ez már tényleg cseh szatirikusok tollára való. Borbély Ernő a nagyenyedi földalatti politikai főiskolán osztatlan megbecsülést szerzett magának is, az erdélyi magyar közösségnek is és általában a magyar névnek. A fordulat után az RMDSZ-en belüli konzekvens jogvédő érdekképviseleti vonulat egyik alapembere volt a parlamentben ugyanúgy, mint a helyi önkormányzati testületekben. Önkormányzatot írok, ahogyan Magyarországon nevezik a városi vagy megyei tanácsot. Írhatnék mondjuk kollektív öntanácsot is vagy tanácskormányzatot. Borbély Ernő onnan is kiszorult, mint az áldemokrácia minden bohózati megjelenési alakzatából, s mire nekifogott – már semminek a semmijeként, csak ugyanolyan magányos farkasként, amilyen mindig is volt – megírni élete nagy művét a Ceauşescu-kor börtönvalóságáról és annak főszereplőiről, akkor hónapok alatt sírba vitte egy elképesztően agresszív kór (ugyanaz, amely nemrégen sors- és börtöntársát, Buzás Lászlót is). Súlyos betegen, már a halálos ágyán még átvehetett egy magas kormánykitüntetést, amelyre a magyar külügyminisztérium terjesztette fel – majd munkája befejezését özvegyére bízva, visszaszállt a csíki földbe, amelyből vétetett. Csak kevesek tudták róla, hogy komor tekintete és önpusztító életmódja egy hibátlan moralitású, megvásárolhatatlan és megtörhetetlen jellemet takart. Nehéz idők nagy tanúját veszítettük el személyében. És akkor még meg sem kérdeztük: ki fogja előkeresni a nagyszerű fotókat, amelyeket Borbély Ernő készített – s hogy vajon utólag megmutatkozik-e rajtuk a balvégzet, amely ennek a kiváló embernek az életére folyamatos árnyékot vetett. Nyugati Jelen (Arad) 2015. február 6.Újraválasztották Borbolyt a születésnapi küldöttgyűlésenA Romániai Magyar Demokrata Szövetség Csíki Területi Szervezete 25. éves születésnapi ünnepséget tartott pénteken Csíkszeredában. Nem hiányzott a volt és jelenlegi szövetségi elnök sem, az alkalomból tartott küldöttgyűlésen pedig ismét Borboly Csabát választották a területi szervezet élére. Több olyan díszvendége is volt az ünnepségnek, akik huszonöt évvel ezelőtt ott voltak az érdekvédelmi szervezet megalakításánál Csíkszeredában, és utána is kivették részüket a munkából. Ők oklevelet és emlékplakettet vehettek át Borboly Csaba területi és Kelemen Hunor szövetségi elnöktől. A díjazottak: Balázs Lajos, Beder Tibor, Benkő Sándor, Bíró Albin, Bíró József, Csiha Csaba, Csutak István, Eigel Ernő, Ferenczes István, Györgypál János, id. Hajdu Gábor, Horváth István, Kálmán Dénes, Labancz István, Lányi Szabolcs, Léstyán Dénes, Májai László, Nagy Benedek, Pálffy Árpád, Pethő Ilona, Sántha Pál Vilmos, Szakács Levente, Székedi Ferenc, Vargha István, Veress Dávid, Vígh Ádám, Vorzsák János, Zólya László, Zsombori Vilmos. Tevékenységüket, közéleti szerepvállalásukat felidéző összeállítással, és egyperces néma csenddel emlékeztek Búzás Lászlóra, Borbély Ernőre, Papp Kincses Emesére, László Pálra, László Imrére, Pataki Imrére és Vorzsák Istvánra, akik már nincsenek köztünk. Beszédében Borboly Csaba területi elnök, utalva az elmúlt hetek történéseire, azt mondta, hogy a romániai közélet elemeiben recseg-ropog, és olyan változások jönnek, amelyek meghatározhatják azt a pályát, amelyen az érdekvédelmi szervezetnek mozognia kell. Úgy vélte, erős bástyája a területi szervezet az RMDSZ-nek, és a történelmi magyar egyházak a legfontosabb szövetségesek. Hozzátette, az emberek bizalmát kell visszanyerni. „Én nem látok más utat, csak azt, hogy még több alázattal, még több nyitottsággal és még nagyobb elszánással végezzük a munkánkat” – jelentette ki. Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke szerint lehet emlegetni az elmúlt 25 év eredményeit és eredménytelenségeit, de nem ezt, hanem egy régi eszme tartósságát ünneplik, amit 25 évvel a legfontosabbnak gondoltak, hogy a magyarságnak egy szövetségben kell együttműködnie, egységesen kell fellépnie. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint ezelőtt 25 évvel a halálra ítélt erdélyi magyarság újjászületett, de a teljes körű anyanyelvhasználatért, az állami magyar egyetemért, és az autonómiaformákért tovább kell dolgozni. „Nem lehet azt mondani, hogy a kivívott jogok nem nem visszavonhatók, mert ebben az országban bármi visszafordítható” – figyelmeztetett. Az ünnepség után az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének küldöttgyűlése egyedüli jelöltként ismét Borboly Csabát választotta a szervezet élére, és arról is döntött, hogy Kelemen Hunort támogatja, aki újabb szövetségi elnöki mandátumért indul az áprilisi kongresszuson. Kovács Attila | Székelyhon.ro 2015. május 7.Filmkockák az RMDSZ huszonöt éves megdicsőülésérőlAki gondolkodásra, önálló ítélethozatalra képes felnőttként megélte a Ceauşescu-korszakot, az valószínűleg egy életre immunitást biztosító eszmei oltást kapott a kommunizmus ellen. A propaganda és a valóság közötti éles szakadék, a privát életbe belevilágító állam, az értelmiség fájó dilemmája a kényszerű megalkuvás és az egzisztenciális bizonytalanság között, az előírt világnézettől való eltérés brutális megtorlása, az egyéni kezdeményezések visszametszése, a közösségi önszerveződés megakadályozása, az ízléstelen személyi kultusz mind olyan mozzanatok, melyek tragikus emlékként egy életen át végigkísérik azokat, akik mindezeket megélték. Beépített vagy hithű kommunisták Amikor a nemzeti autonomista tábor az RMDSZ utódkommunista mivoltáról értekezik, nem árt a distinkció. A minősítés csak egyes elemeiben áll meg. A beszervezés az egyik meghatározó mozzanat. Aligha tagadható, hogy megalakuláskor az RMDSZ soraiban felülreprezentáltak voltak a korábbi „hivatalos” magyarok, akik csak úgy kerülhettek jó pozíciókba, ha megkötötték a maguk kompromisszumát a kommunista rendszerrel vagy egyenesen kollaboránsai, netán őszinte hívei voltak annak. S mint tudjuk Kövér Lászlótól, a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Az exkommunisták nem tudták levetkőzni bolsevik reflexeiket. Elég, ha arra utalunk, miként került szervezeten kívülre minden olyan RMDSZ-es politikus, aki a kommunista rendszerrel való nyílt szembeszegülést választotta, Király Károlytól Szőcs Gézán, Borbély Ernőn, Búzás Lászlón át Tőkés Lászlóig. De nemcsak a kiszorítás ilyen ősbolsevik reflex, hanem a történelemhamisításra való hajlam is. Az RMDSZ tízéves fennállása alkalmából kiadott 1999-es CD kronológiája megannyi példáját hozta a történelemhamisító igyekezetnek: az RMDSZ minden addigi válságát a Hargita megyei listahamisítástól a Neptun-ügyön át a Nagy Benedek-ügyig. Mi más juthat az ember eszébe, miután végignézi azt az egyórás hőseposzt, amelyet a 25 éves jubileumát ünneplő RMDSZ készíttetett a szövetségnek nevezett párt első negyed évszázadáról? Az szinte természetes, hogy a megszólalók majdnem egytől egyig az RMDSZ Markó–Takács-féle fősodrából kerülnek ki, mely tandem közel két évtizeden keresztül meghatározta az RMDSZ politika tartalmát és formáját. Készítettem egy pontosnak szánt statisztikát is a filmben megkérdezettek megszólalásairól. A listát Markó vezeti húsz megszólalással, őt követi Takács Csaba tizeneggyel, majd Kelemen Hunor következik hattal, Varga Attila öttel, Tokay György, Varga Gábor és Csiha Tamás hárommal, Márton Árpád, Hajdú Gábor és Kántor Lajos kettővel, végül Béres András, Nagy Benedek, Borbély László és Bíró Rozália eggyel. Érdekes módon kimaradt Verestóy Attila, Frunda György, a főtitkár Kovács Péter. A „másik oldalon” inkább érthető Tamás Sándor, Antal Árpád és Ráduly Róbert mellőzése. Kincses Elődnek, aki közel negyven százalékot ért el 1999-ben Markóval szemben az elnökválasztás alkalmával, a neve sem hangzik el. Vitatható hitelesség A korabeli bejátszásokon feltűnik Domokos Géza, Sütő András, Verestóy Attila és Toró T. Tibor, valamint többen a felsorolt megszólaltatottak közül. Az RMDSZ egykori főtitkára majd alelnöke, Szőcs Géza, volt szenátora, Király Károly csak említés szinten van jelen, a tiszteletbeli elnök Tőkés Lászlót idézik többször, de vitatható hitelességgel. Csiha Tamás úgy emlékszik, hogy Tőkés László mondta volna, hogy „a brassói kongresszust elvesztettük”, ami nem kizárt, de a volt tiszteletbeli elnök harcostársainak emlékezetében ez a mozzanat nem maradt meg. Egyébként furcsa is lett volna, hogy ilyet mondjon Tőkés László, hiszen ő maga lépett vissza az elnökjelöltségtől, miután a másik tábor – legalábbis a kongresszuson – betartotta a belső egyezséget és megszavazta az autonómiaelvű alapszabályzat- és programmódosításokat. Később, pozícióba kerülve azonban sorra rúgták fel a korábbi egyezségeket. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy az autonómiaelvű, magyar érdekekre alapozott magyar egység a szentség, amit bizonyára Tőkés László is így gondolt, a román nemzetstratégia szándékainak elvtelen egységes kiszolgálását azonban aligha tekinthetjük szentségnek. A film lényegében az utóbbi két évtized RMDSZ-propagandájának foglalata. Ismét elhangzik, hogy az egyik út a marosvásárhelyi véres események konfliktusos útja, a másik a parlamenti tárgyalásos, a kormányzati szerepvállalást is megcélzó út. Tokay érvelése –miszerint aki nem látja, hogy a politika a kormányzati szerepvállalásról szól, az ne politizáljon – még a többségi társadalomra sem igaz, hát még egy kisebbségi érdekképviseletre. Ezzel a megközelítéssel ismét horizonton kívülre kerül a törvényes és békés eszközöket igénybe vevő, de politikai konfliktusokat is vállaló stratégia, amely a nyomáskifejtés útján kíván eredményeket elérni. Többen is azt állítják, hogy a magát radikálisnak, kurucnak, autonomistának, nemzetinek nevező tábor nem jelöli meg az utat, amivel az autonómiához kíván elérni. Az sem zavarja a megnyilatkozókat, hogy erről az útról több kötetnyi irodalmat lehetne összeállítani az autonomista szerzők tollából. Hol van a Frunda-féle autonómia? A film demagóg összevetésekben bővelkedik: míg 1990-ben egy kétnyelvű feliratból véres összecsapás robbant ki Marosvásárhelyen, addig 2005-ben maga a román kormány nyújtotta be a kulturális autonómiatervezetet. Többszörös csúsztatás ez, hiszen nem a kétnyelvű gyógyszertárfeliratból lett a halálos áldozatokkal is járó konfliktus, hanem román titkosszolgálati manipulációból, amihez az emlékezetes felirat csak ürügy volt. 2005-ben a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómiának csak a címszavát tartalmazta, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását kitolta beláthatatlan távolba. A film vége az egységről és az autonómiáról szól. Markó Béla ugyanazt mondja, mint Frunda György sztárszenátor kollegája 2001-ben: az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját sikerült megvalósítani. Markó egy tetszetős felvezetéssel próbálja eladni a politikai sikerpropagandát. Az önálló közösség gondolatával egyetérthetünk, és azzal is, hogy ehhez önálló iskolarendszerre, önálló kulturális életre, a nyelvi és identitásmegőrzési jogok teljes körére van szükség. Azzal viszont már nem, hogy mindezeket az RMDSZ „nagyjából kialakította”. Az önálló iskolarendszer megteremtésétől igen távol vagyunk: még azt is Bukarestben döntik el, hogy kiről lehet magyar iskolát elnevezni... Gyermekeink az átideologizált, meghamisított román történelmet kénytelenek tanulni, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját ne is említsük. Szép teória az, amit Varga Attila és Varga Gábor kifejtenek a film végén, miszerint az autonómiát csinálni kell. A székely termék védjegye kétségkívül fontos, a létező jogi keretek autonóm cselekvéssel való kitöltése szintén, de az autonómia nem ebből áll, hanem elsősorban önrendelkezés-elvű intézményrendszer, a saját magyar sors alakításának a román állam által elismert jogi kerete, melynek megvalósításához nemhogy közelebb lennénk ma, hanem Románia európai uniós csatlakozása után inkább távolabb kerültünk. De bármennyire is rosszabb a starthelyzet ma, mint volt negyed évszázada, nincs más utunk, mint amit egykoron, huszonkét esztendeje Brassóban megrajzoltunk: államon belüli állam, saját közösségi akaratunkat becsatornázó intézményrendszer és nyomásgyakorló autonómiaelvű politika. Minden más út közösségünk megsemmisüléséhez vezet. Borbély Zsolt Attila | Erdélyi Napló (Kolozsvár) lapozás: 1-30
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
